Vezetőedzőnk, Varga Attila értékelte az őszi szezont.

Történelmi sikert ünnepelhetett azzal a Karcag, hogy az NB III-as bajnoki cím és a megnyert osztályozó után feljutott a másodosztályba, ahol sokak várakozását felülmúlva azonnal bizonyította versenyképességét. A vezetőedző értékeléséből kiderül, hogy mit jelentett az osztályváltás a klubnak és a városnak, miben más az NB II világa, hol tart jelenleg az együttes, és hogy milyen célokkal vág neki a tavaszi folytatásnak.

A 2023-2024-es idény nyolcadik helyét követően egy szezonnal később bajnok lett a Karcag, majd a Nagykanizsa elleni osztályozót is megnyerte a gárda, ezzel feljutva az NB II-be. Mit jelentett ez a siker neked, a klubnak, illetve a városnak, a szurkolóknak?

– Óriási megtiszteltetés és öröm volt számomra ez a siker. A nyolcadik hely után tudtuk, hogy sok munka áll előttünk, de a csapat hozzáállása, alázata és hite végig erőt adott. A bajnoki cím, majd az osztályozó megnyerése nemcsak sportszakmai diadal, hanem visszaigazolása annak, hogy jó úton járunk. A város és a klub számára ez mérföldkő volt, bizonyíték arra, hogy stabil alapokra építve, közös munkával igenis lehet nagyot álmodni. A városnak és a szurkolóknak egy olyan élmény, amit együtt élhettünk át. Ők adták a plusz energiát, hiszen minden hazai meccsen, és még idegenben is velünk voltak. Nekem ez már az ötödik bajnoki címem volt, de mégis a legkülönlegesebb, hiszen másfél évtizede nem volt ilyen szinten a futball ebben a városban. Beírtuk magunkat a történelemkönyvekbe. Úgy érzem, ez a feljutás közös siker, a városé, a játékosoké, a vezetőké, a szurkolóké és a teljes karcagi közösségé. Mi csak a pályán tettük hozzá a magunkét, de az igazi erő a mögöttünk álló emberektől jött.

Sokan nem számoltak azzal, hogy a másodosztályban is jól szerepel majd a csapat. Mi a legfőbb különbség az NB II és az NB III között? Mi az, amiben változtatni kellett a keret összetételén?

– A két osztály között komoly különbségek vannak. A legnagyobb eltérés a játék ritmusában és a tempójában érezhető. Az NB II-ben minden csapat szervezettebb, gyorsabban reagál, és jóval kisebb hibaszázalékkal futballozik. Itt már egy-egy pillanatnyi figyelmetlenséget is megbüntetnek, sokkal erőteljesebb a fizikai és a taktikai terhelés. Emellett a mérkőzések intenzitása, a párharcok keménysége, valamint az ellenfelek mélysége és variálhatósága is egészen más kategória. A keret összetételénél ezért elengedhetetlen volt, hogy bizonyos posztokon erősebb, rutinosabb játékosokat hozzunk, akiknek van tapasztalatuk magasabb szinten. Több gyors, dinamikus futballistát is igazoltunk, hiszen a másodosztályban a tempó kulcsfontosságú. Emellett nagy hangsúlyt fektettünk a csapaton belüli versenyhelyzet kialakítására, hogy minden posztra legyen legalább két azonos képességű játékos, így az edzéseken is magas maradjon az intenzitás. Bíztunk magunkban, tudtuk, hogy fegyelmezett munkával és tudatos építkezéssel képesek lehetünk helytállni.

Karcagon már megszokhattuk, hogy kiemelt jelentőséggel bír a csapatkohézió. Mennyire volt nehéz beilleszteni az újonnan érkezőket? Milyen hamar alakult ki az egység?

– A csapatkohézió viszonylag hamar összeállt. Nagy szerepe volt ebben azoknak a játékosoknak, akik korábban is itt voltak, hiszen ők húzták be az újakat a közösségbe, ők mutatták meg, hogy mit jelent Karcagon csapatnak lenni. Tulajdonképpen néhány hét alatt kialakult az a belső dinamika, ami később az eredményekben is megmutatkozott. Számomra ez volt az egyik legnagyobb érték, azaz hogy a különböző háttérből érkező játékosok ilyen gyorsan csapattá váltak. Mindemellett az egyik legfontosabb cél az volt, hogy az új játékosok ne csak szakmailag jelentsenek erősítést, hanem emberileg is illeszkedjenek ahhoz a közeghez, amelyben dolgozunk. Természetesen minden beilleszkedési folyamatnak megvan a maga ideje, de szerencsére olyan karaktereket sikerült igazolnunk, akik gyorsan átvették a karcagi értékrendet.

Hogyan értékeled az őszi szezont, mi az amit a pozitív oldalra helyeznél és mi az, amiben még mindenféleképpen fejlődni kell?

– Tudtuk, hogy a Merkantil Bank Liga egészen más kihívásokat tartogat, mégis sikerült felvennünk a ritmust, így több olyan mérkőzést is megnyertünk vagy kontroll alatt tartottunk, amelyek megmutatták, hogy helyünk van a mezőnyben. A hozzáállásra, a mentalitásra és arra a munkabírásra, amit a játékosok hétről hétre letettek az asztalra, mindenképpen büszkék lehetünk. Éppen ezért az őszi szezont összességében pozitívan értékelem. Külön kiemelendő a csapat tartása, hiszen amikor nehezebb periódusba kerültünk, akkor sem estünk szét, hanem reagáltunk, javítottunk. Emellett a védekezés stabilitása több találkozón is erősségünk volt, és az is örömteli, hogy az új játékosok gyorsan felvették a ritmust, és hozzáadtak a közösséghez. Természetesen bőven van még miben fejlődnünk. Támadásban több hatékonyságra, jobb helyzetkihasználásra van szükségünk, és a kulcshelyzetekben legyen az egy pontrúgás, vagy egy gyors átmenet, nagyobb koncentrációra. Emellett szeretnénk még stabilabbak lenni a játék felépítésében, hogy ne csak szakaszokra, hanem teljes mérkőzésekre tudjuk rákényszeríteni a saját elképzelésünket az ellenfelünkre. A legfontosabb azonban az, hogy látjuk, a csapat jó úton halad, a fejlődés iránya felfelé ívelő, a keret minden tagja érzi, hogy a munkánk eredménye folyamatosan visszaköszön. Ha ezen az úton maradunk, akkor tavasszal még egy lépést tudunk majd tenni.

Ki tudnál-e emelni egy-egy mérkőzést negatív, valamint pozitív aspektusból, azaz szerinted melyik volt az ősz legrosszabb és legjobb meccse, és miért?

– A legjobb meccsünknek azt mondanám, amikor végig azt a játékot tudtuk játszani, amit elterveztünk, azaz a stabil védekezés mellett gyors, határozott átmeneteket vezettünk, és a csapat minden tagja fegyelmezetten, magas intenzitással dolgozott. Az idegenbeli Ajka és a hazai Békéscsaba találkozók voltak ezek. A legrosszabb összecsapásunk pedig egy olyan találkozó volt, ahol nem sikerült megtalálnunk a saját ritmusunkat, túl sok technikai hibát vétettünk, és a játék képét még kettős emberelőnyben sem tudtuk a saját javunkra fordítani. Bár csalódást keltő volt a végeredmény, ugyanakkor számos tanulságot hordozott a Szentlőrinc elleni mérkőzés. Mindkét szegmens fontos volt, az egyik megmutatta, hogy mi az az irány, amerre mennünk kell, a másik pedig azt, hogy hol vannak még hiányosságaink. Ezekből építkezünk tovább, hogy tavasszal még kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújthassunk.

Meg kell-e bontani ezt a keretet, terveztek-e erősítést bármelyik posztra?

– Természetesen figyeljük a piacot. Az ősz folyamán bizonyította a csapat, hogy ebben az összetételben is képes stabil teljesítményre és versenyképes az NB II-ben. Ugyanakkor reálisan nézve idény közben is szükség lehet korrekcióra. Ha olyan poszton látunk hiányt, ahol a mélység vagy a minőség erősítése indokolt, akkor nyitottak vagyunk a változtatásra. Két támadóra szükségünk lenne, de kizárólag akkor, ha valóban hozzáadott értéket jelent az érkező, mind játékban, mind pedig mentalitásban.

Mikor kezdődik a felkészülés, az edzőmeccsekről lehet-e már tudni valamit?

– A játékosok egyéni edzésterv alapján készülnek december 22-től. A csapat felkészülése a tervek szerint január elején kezdődik, 5-én találkozunk, orvosi vizsgálattal nyitunk, majd január 16-tól-25-ig edzőtáborban leszünk Gyirmóton. Ott az edzőmeccsek és a taktikai elemek finomhangolása lesz a legfőbb cél. A tervek szerint január 14-én a Kolorcity Kazincbarcika SC, 16-án DAC, 21-én az ETO FC Győr vegyes, míg 24-én délelőtt a Gyirmót FC, délután pedig a Puskás Akadémia vegyes csapataival mérkőzünk meg.